aktuális heti hirdetéseink ide kattintva olvashatók el!
Szívünkben hordozni a Mennyországot
Tornya Erika RSCJ evangéliumi elmélkedése az évközi 14. vasárnapra
Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni készült. Azt mondta nekik: ,,Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába. Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek. Ha valamelyik házba bementek, először ezt mondjátok: ,,Békesség e háznak!'' Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek; ha pedig nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról-házra. Ha valamelyik városba betértek, és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek. Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: ,,Elközelgett hozzátok az Isten országa.'' Ha pedig egy városba betértek, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, és mondjátok: ,,Még a port is lerázzuk nektek, amely a ti városotokban lábainkra tapadt; tudjátok meg azonban, hogy elközelgett az Isten országa.'' Mondom nektek: Szodomának könnyebb lesz a sorsa azon a napon, mint annak a városnak. Amikor a hetvenkettő visszatért, örömmel mondták: ,,Uram! Még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben!’’ Ő azt felelte nekik: ,,Láttam a sátánt: mint a villám, úgy zuhant le az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, s minden ellenséges hatalmon, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben.’’ Lk 10,1-12.17-20)
Cicero híres mondása: „Ubi bene, ibi patria”- Ott a haza, ahol jól érezzük magunkat. A kérdés az, mire van ehhez szükségünk? A válaszaink nagyon különfélék lehetnek. Van, aki a családjára, barátaira, kollegáira, országára gondol. Van, aki a kertjében, házában érzi jól magát. Van, aki a falujában, városában, szülőhelyén érzi otthon magát. Ahol ismerik, ahol presztizse, „státusza” van. Az ilyen helyeket rendszerint csak akkor hagyjuk el, ha valami fenyegeti a jövőt, ha nem látjuk biztonságban a szeretteink vagy saját magunk életét.
Jézus ebből a biztonságból küldi el a hetvenkét tanítványát azért, hogy az Isten Országát hirdessék. .A küldetésük messze túlmutat a saját világukon, a „föld végső határáig” vannak küldve (Apcsel 1,8). De ezek a tanítványok nem válnak gyökértelenné, földönfutóvá! Az ő hazájuk a Mennyek Országa, ez rendkívül nagy szabadságot ad nekik arra, hogy mindenhol otthon érezzék magukat. A biztonságukat az adja, hogy megingathatatlanul bíznak az Úrban és az Ő ígéreteiben.
„Ott a haza, ahol jól érezzük magunkat,” Valójában mire van szükségünk ahhoz, hogy biztonságban, otthon érezzük magunkat? Jézus a hetvenkét tanítványt minden anyagi háttér nélkül küldte el a világba. Ez a szegénység, amivel a tanítványok indultak, szabadon választott: Isten irgalmára bízzák magukat. Így élni csakis azok tudnak, aki a szívükben hordozzák a Mennyországot. Készek Isten irgalmát az emberek jóságán keresztül megtapasztalni. Az önként vállalt szegénységük és alázatuk, erőszakmentességük konkrét, élő tanulságot tesz az evangéliumról.
Ez a mai szentírási szöveg nem arra hív, hogy mindannyiunknak ilyen radikális úton kell élnie az evangéliumot, de szükségünk van olyanokra, aki meghallják és követik Jézus hívását, hogy ilyen módon legyenek a követői és tanítványai. Hiszen Isten Országa köztünk van, otthon lehetünk benne. Téged mire hív Jézus?
