aktuális hirdetéseink ide kattintva olvashatók el!
Szent Ignác és a pünkösdi tapasztalat
Tornya Erika RSCJ evangéliumi elmélkedése Pünkösd vasárnapjára
„Mikor azon a napon, a hét első napján este lett, és a helyiség ajtaja, ahol a tanítványok összegyűltek, be volt zárva a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: ,,Békesség nektek!’’ Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. Aztán újra szólt hozzájuk: ,,Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.’’ Amikor ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: ,,Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.” ( Jn 20,19-23.)
Mivel jezsuita templomban vagyunk, érdemes pünkösd nagy ünnepén megemlíteni, hogy Szent Ignác írásaiban igen korlátozottan található meg a Szentlélekre való utalás, pünkösd pedig gyakorlatilag hiányzik a fennmaradt dokumentumokban. Ennek nem az az oka, hogy a racionálisnak elkönyvelt Ignác nem hitt volna a Lélek működésében. Szent Ignác idején az egyháznak a koncepciója a Szentlélekkel kapcsolatban (amit pneumatológiának nevezünk) inkább Krisztus-központú volt. A Lélek működése a liturgiában jelent meg, nem volt teológiai megfontolás tárgya. A hétköznapi emberek személyes életét nem hozták kapcsolatba a Lélek működésével. Jelen volt a spanyol egyházban az „illumináció” (spanyolul alumbrado) tévtanítása, akik előnyben részesítették a közvetlen, személyes istentapasztalatot az egyházi formákkal szemben, s ennek eszközéül a Szentlelket tekintették. Ez az ellenreformáció idején nagyon kényes kérdés volt, ezért az inkvizíció határozottan fellépett az ilyen tanítások ellen. Mivel Szent Ignác Lelkigyakorlatos Könyve a lelkigyakorlatozót közvetlen istentapasztalathoz segíti, Ignác hamar eretnekség gyanújába keveredett. Emiatt nagyon óvatos a Lelkigyakorlatos Könyv és nincs kifejezett utalás a Szentlélekre.
De indirekt módon egyértelműen és alapvetően tartalmazza a könyv a Szentlélek működését. Talán a leginkább pünkösdi tapasztalat a lelkigyakorlatok végén lévő szemlélődés a szeretet elnyerésére. „Szemléljem, hogyan jön minden jó és minden adomány onnan fölülről; így az én véges képességem a fent levő Legnagyobbtól és Végtelentől, ugyanúgy az igazságosság, jóság, jámborság, irgalom és minden más — mint a napból a sugarak, forrásból a víz.”(Lgy 237.) Ez a fajta találkozás Isten és a lelkigyakorlatozó között olyan, mint az apostolok pünkösdi élménye. Aki részesül benne, nem marad passzív, jobban vágyik Isten közelségére, s arra, hogy elinduljon, kinyíljon embertársa felé.
Téged mire, merre, ki felé indít a Szentlélek?
