Találkozni a feltámadott Jézussal

Tornya Erika RSCJ evangéliumi elmélkedése Húsvét harmadik vasárnapjára

Ezek után Jézus ismét megjelent a tanítványoknak a Tibériási tengernél. Így jelent meg: Együtt volt Simon Péter, Tamás, akit Ikernek hívnak, a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai, és még másik kettő a tanítványai közül. Simon Péter azt mondta nekik: ,,Megyek halászni.’’ Azok azt felelték: ,,Megyünk veled mi is.’’ Elindultak tehát, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak. Amikor már megvirradt, Jézus a parton állt, de a tanítványok nem tudták, hogy Jézus az. Jézus azt mondta nekik: ,,Fiaim, nincs valami ennivalótok?’’ Azt felelték: ,,Nincsen!’’ Ő ekkor azt mondta nekik: ,,Vessétek a hálót a hajó jobb oldalára, és találni fogtok!’’ Kivetették, de kihúzni már nem tudták a tömérdek hal miatt. Akkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: ,,Az Úr az!’’ Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét, mert mezítelen volt, és a tengerbe vetette magát. A többi tanítvány pedig tovább hajózott, mert nem voltak messze a szárazföldtől, csak mintegy kétszáz könyöknyire, és vonták magukkal a halakkal telt hálót. Amikor partra szálltak, égő parazsat pillantottak meg, rajta halat és kenyeret. Jézus azt mondta nekik: ,,Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok!’’ Erre Simon Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely meg volt tömve százötvenhárom nagy hallal. És bár ennyi volt, nem szakadozott a háló. Jézus azt mondta nekik: ,,Gyertek, egyetek!’’ A tanítványok közül senki sem merte őt megkérdezni: ,,Ki vagy te?’’ Tudták ugyanis, hogy az Úr az. Jézus odament, fogta a kenyeret, és odaadta nekik, ugyanígy a halat is. Jézus ekkor már harmadszor jelent meg a tanítványainak azóta, hogy föltámadt halottaiból. Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétert: ,,Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?’’ Ő azt felelte: ,,Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!’’ Erre azt mondta neki: ,,Legeltesd bárányaimat!’’ Majd másodszor is megkérdezte: ,,Simon, János fia, szeretsz-e engem?’’ Azt felelte: ,,Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!’’ Erre azt mondta neki: ,,Legeltesd juhaimat!’’ Aztán harmadszor is megkérdezte: ,,Simon, János fia, szeretsz-e engem?’’ Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte őt: ,,Szeretsz-e engem?’’, és azt felelte: ,,Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek!’’ Ekkor így szólt: ,,Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony mondom neked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál. Ha azonban megöregszel, kiterjeszted kezeidet; más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod.’’ Ezt pedig azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fogja megdicsőíteni az Istent. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: ,,Kövess engem!’’  (Jn 21,1-19)

A történet négy részből áll: Jézus megjelenése, a halfogás, az étkezés és Péter vallomása. Értelmezése, „kibogozása” nehézkes lehet számunkra, mivel hemzseg a szimbólumoktól, talán túl is van terhelve jelképekkel.

A teljesség igénye nélkül figyeljünk néhány részletre, amit a szöveg rejt! Az alaphelyzet nagyon prózai: a tanácstalan és csalódott tanítványok visszatérnek eredeti foglalkozásukhoz. De sikertelenül érnek vissza az éjjeli halászatból, nem fogtak semmit. Krisztust sem ismerik fel, de a szavára újra kimennek és a szokásos rutinnal ellentétesen, a hajó másik oldalára vetik ki a hálót, ami megtelik hallal. Ez a csoda felnyitja a szemüket, s felismerik Jézust. Mit tanulhatunk ebből? A fáradt, csalódott, frusztrált tanítványok, akik tapasztalt halászok voltak, hallgattak egy idegen tanácsára. Minden józan ész ellenére hajlandóak voltak változtatni a megszokott rutinjukon, s ez segített nekik belépni a Feltámadottal való közösségbe. Húsvét tapasztalata után nincs helye az „így szoktuk” reakcióknak, a szaktudás vagy a megszokott eljárások mögé való elbújásnak: aki Krisztust várja, az új utakra lép, mer új hangokra hallgatni. Az élete minden területén.

Codex Egberti

Figyelmet érdemel még Jézus és Péter párbeszéde is. Nincs kérdés, ami két ember között intimebb lenne, mint az, hogy „szeretsz-e engem?”. Ezzel a kérdéssel szeretetet adunk és kérünk is. Rizikója is van, hiszen nincs nagyobb csalódás, mint erre a válaszra „nem” feleletet kapni. Péter háromszor tagadta meg Jézust, a hagyomány szerint ezért kellett háromszor megerősítenie Jézus felé a szeretetét. Az igeszakasz magyar fordításában Jézus és Péter ugyanazt az igét („szeretni”) használja mindhárom kérdés-feleletben. Az eredeti görög szövegben azonban két igét használnak váltakozva, és ezek játéka adja a szöveg feszültségét. Az a szeretni ige, amit Jézus az első két kérdésben használ, görögül így hangzik, „agape”. Ez olyan szeretetet jelent, mely feltétel nélküli és önzetlen. Ez az a szeretet, amely már a világ kezdete előtt is létezett az Atya és a Fiú között. Ezzel a szeretettel szereti Isten a világot, ezzel a szeretettel szeret minket is. A másik ige, ami Jézus harmadik kérdésében és Péter válaszaiban szerepel görögül a „fília”. Ez is szeretet, de már kölcsönösséget igényel és feltételez a felek között, ez csak akkor van, ha a másik fél kiérdemli és viszonozza. Értelmi és érzelmi ragaszkodás, kedvelés. Azért kellett háromszor megismételni ezt a legalapvetőbb kérdést, mert Péter még most is „elbeszélt” Jézus mellett! Jézus végül elfogadta Péter válaszát, hogy „kedveli”, mert világos volt, Péter teremtettségénél fogva így tudja viszonozni Jézus szeretetét. S ebből a szeretetből is – mint minden szeretetből- felelősség is fakadt Péter számára. Minket is mély szerető, személyes kapcsolatra hív Jézus. Mindegy, hogy milyen szintű választ tudok adni (agapé vagy fília), maradjak a szeretetben és engedjem, hogy a feltámadott Jézus megtörje a hétköznapi rutinjaimat, hogy ezáltal teljesebb élettel ajándékozzon meg.