HETI HIRDETÉSEINK AZ AKTUÁLIS MENÜPONTRA KATTINTVA, VAGY
EZT A LINKET KÖVETVE OLVASHATÓK EL.

A hét első napján

Tornya Erika RSCJ evangéliumi elmélkedése Húsvétvasárnapra

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették.” Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt. Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból. (Jn 20, 1-9.)

A feltámadás dicsőségéhez semmit sem tudok hozzátenni. Nem rólam szól, hanem Isten dicsősége nyilvánul meg. Rájövök, hogy része vagyok egy isteni tervnek, elég, ha belesimulok azzal, hogy odahallgatok Szentlélek gyöngéd indításaira. De a megváltás nem tőlem függ, azt már Jézus elvégezte. Ez a felismerés könnyedebbé, játékosabbá, transzparensebbé, békésebbé teheti a hitemet.

Marco Rupnik:A feltámadt Názáreti Jézus

Szent Ignác így írja le ezt az érzést a lelkigyakorlatos Könyvben (221.pont): „Itt azt a kegyelmet kérjem, hogy nagy örömmel örüljek és örvendezzem Krisztus Urunk ekkora dicsőségén és örömén”. Ez a fajta húsvéti hit a feltámadást nem választja le a kínszenvedésről, és nem is katartikus drámaként éli meg a feltámadást. Elkezdem szeretni a hétköznapit, megtalálom benne a saját helyemet, Isten működő, éltető, megtapasztalható valósággá válik.

Richard Rohr Minden egybetartozik című munkájában így ír erről a tapasztalatról: „A kisszerű, számítgató elme vagy-vagy, győztes-vesztes, jó-rossz választásokat akar. Pedig mindannyian tudjuk, hogy az előénekes felix culpát fog énekelni nagyszombat éjjelén. És feloldozást nyerünk, ahogy a liturgia mondja, az „örömteli tévedés” következtében. (..). Ahogy Jézus sebei, a mi sebeink is „szent sebekké” alakulnak. Ha a kereszt a norma, akkor nem kínálkozik más út. Ez a dolog rendje, ez a minta.”