Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni készült. Azt mondta nekik: ,,Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába. Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek. Ha valamelyik házba bementek, először ezt mondjátok: ,,Békesség e háznak!'' Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek; ha pedig nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról-házra. Ha valamelyik városba betértek, és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek. Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: ,,Elközelgett hozzátok az Isten országa.'' Ha pedig egy városba betértek, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, és mondjátok: ,,Még a port is lerázzuk nektek, amely a ti városotokban lábainkra tapadt; tudjátok meg azonban, hogy elközelgett az Isten országa.'' Mondom nektek: Szodomának könnyebb lesz a sorsa azon a napon, mint annak a városnak. Amikor a hetvenkettő visszatért, örömmel mondták: ,,Uram! Még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben!’’ Ő azt felelte nekik: ,,Láttam a sátánt: mint a villám, úgy zuhant le az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, s minden ellenséges hatalmon, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben.’’ Lk 10,1-12.17-20)
Cicero híres mondása: „Ubi bene, ibi patria”- Ott a haza, ahol jól érezzük magunkat. A kérdés az, mire van ehhez szükségünk? A válaszaink nagyon különfélék lehetnek. Van, aki a családjára, barátaira, kollegáira, országára gondol. Van, aki a kertjében, házában érzi jól magát. Van, aki a falujában, városában, szülőhelyén érzi otthon magát. Ahol ismerik, ahol presztizse, „státusza” van. Az ilyen helyeket rendszerint csak akkor hagyjuk el, ha valami fenyegeti a jövőt, ha nem látjuk biztonságban a szeretteink vagy saját magunk életét.
Jézus ebből a biztonságból küldi el a hetvenkét tanítványát azért, hogy az Isten Országát hirdessék. .A küldetésük messze túlmutat a saját világukon, a „föld végső határáig” vannak küldve (Apcsel 1,8). De ezek a tanítványok nem válnak gyökértelenné, földönfutóvá! Az ő hazájuk a Mennyek Országa, ez rendkívül nagy szabadságot ad nekik arra, hogy mindenhol otthon érezzék magukat. A biztonságukat az adja, hogy megingathatatlanul bíznak az Úrban és az Ő ígéreteiben.
„Ott a haza, ahol jól érezzük magunkat,” Valójában mire van szükségünk ahhoz, hogy biztonságban, otthon érezzük magunkat? Jézus a hetvenkét tanítványt minden anyagi háttér nélkül küldte el a világba. Ez a szegénység, amivel a tanítványok indultak, szabadon választott: Isten irgalmára bízzák magukat. Így élni csakis azok tudnak, aki a szívükben hordozzák a Mennyországot. Készek Isten irgalmát az emberek jóságán keresztül megtapasztalni. Az önként vállalt szegénységük és alázatuk, erőszakmentességük konkrét, élő tanulságot tesz az evangéliumról.
Ez a mai szentírási szöveg nem arra hív, hogy mindannyiunknak ilyen radikális úton kell élnie az evangéliumot, de szükségünk van olyanokra, aki meghallják és követik Jézus hívását, hogy ilyen módon legyenek a követői és tanítványai. Hiszen Isten Országa köztünk van, otthon lehetünk benne. Téged mire hív Jézus?