Az aktuális heti hirdetések ide kattintva olvashatók el!

Vonzás

Tornya Erika RSCJ evangéliumi elmélkedése az évközi 3. vasárnapra

Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost kiszolgáltatták, visszavonult Galileába. Elhagyta Názáretet, elment és letelepedett a tengermenti Kafarnaumban, Zebulon és Naftali határában, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: ,,Zebulon földje és Naftali földje, a tengeri út, a Jordánon túl, a pogányok Galileája; a nép, amely sötétségben ült, nagy fényt látott, s akik a halál országában és árnyékában ültek: fény virradt rájuk’’ [Iz 8,23; 9,1]. Ekkor kezdte Jézus hirdetni és mondani: ,,Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.’’ Amint elhaladt a Galileai tenger mellett, látott két testvért: Simont, akit Péternek hívtak, és Andrást, a testvérét, amint körhálót vetettek a tengerbe; halászok voltak ugyanis. Azt mondta nekik: ,,Jöjjetek utánam, és én emberek halászává teszlek titeket!’’ Azok pedig azonnal elhagyták hálóikat és követték őt. Amikor onnan továbbment, látott másik két testvért: Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost a hajóban Zebedeussal, az apjukkal, amint javították hálóikat. És őket is hívta. Azok pedig azonnal otthagyták a hajót és apjukat, és követték őt. Jézus ezután bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt a nép között. (Mt 4,12-23)

Bizonyára mindannyiunknak van olyan tapasztalatunk, hogy valaki, egy másik ember személyisége nagyon vonzó. Ez nemcsak fizikális, szexuális értelemben lehetséges, hanem vannak emberek, akiknek megnyugtató a társaságuk. Ha találkozunk, biztonságban érezzük magunkat, szabadok vagyunk, merünk önmagunk lenni, álarcok nélkül. Szívesen időzünk velük, örülünk, ha elkísérhetjük őket ide-oda. Még büszkék is vagyunk, ha a társaságukban mutatkozhatunk!

Az evangéliumi történetben valahogy így érezhette magát Simon Péter, András. Jakab és János is Jézus társaságában. Jézus vonzása, különleges belső ragyogása ellenállhatatlanul magával ragadta és átformálta az első apostolokat.

Nekünk is megvan a lehetőségünk Jézus arcát keresni, az ő jelenlétében időzni. Csöndes ima idején a szívünk mélyén, a természetben sétálva, vagy egy-egy szentségimádás alkalmával megtapasztalhatjuk a szabadulást: hogy álarcok nélkül, saját valóságunkat vállalva fordulunk a minket vonzó és küldő Isten felé.