00001.jpg0001.jpg001.jpg01.jpg02-ok.jpg03.jpg04.jpg05-ok.jpg06.jpg07.jpg08-ok.JPG

Aktuális heti hirdetéseink ide kattintva találhatók meg!

 

Jézus, akit provokálnak

Tornya Erika RSCJ evangéliumi elmélkedése az évközi 32. vasárnapra

 

 

Odamentek hozzá néhányan a szaddúceusok közül, akik tagadják a feltámadást, és megkérdezték őt: ,,Mester, Mózes előírta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, akinek felesége volt, de gyermeke nem, akkor a testvér vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének [MTörv 25,5-6; Ter 38,8]. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt gyermek nélkül. Előbb a második, majd a harmadik vette feleségül őt, és hasonlóképpen mind a heten, gyermeket nem hagyva, mind meghaltak. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor ezek közül kinek lesz a felesége az asszony? Hiszen mind a hétnek felesége volt.’’ Jézus ezt felelte nekik: ,,E világ fiai házasodnak és férjhez mennek. Azok pedig, akik méltók lesznek elnyerni a másik világot és a halálból való föltámadást, nem házasodnak, és férjhez sem mennek, hiszen többé már meg sem halhatnak. Hasonlók lesznek ugyanis az angyalokhoz, és Isten fiai, a feltámadás fiai lesznek. Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat, Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének'' [Kiv 3,6] mondta. Isten pedig nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.’’ (Lk 20,27-38)

 

 

Ha kiragadjuk a szövegből ezt a részt: „E világ fiai házasodnak és férjhez mennek. Azok pedig, akik méltók lesznek elnyerni a másik világot és a halálból való föltámadást, nem házasodnak, és férjhez sem mennek”, akkor azt gondolhatjuk, hogy itt Jézus azt hangsúlyozza, hogy a házasságnélküli életformának magasabb értéke van. De ha történelmi kontextusban olvassuk a szöveget, kiderül, hogy ez egyáltalán nem a házasságról szól, hanem a feltámadás kérdéséről. De ha még tovább megyünk, azt látjuk, hogy itt teológiai-politikai erőfelmérés történik, amit Jézus nagyon figyelemreméltó hozzáállással zár le. Miről is van szó?

A szadduceusok nem hittek a feltámadásban és az angyalokban, csak a Tóra első öt könyvének tekintélyét ismerték el. A szadduceusok a Mtörv 25,5-ben leírt sógorházasságról szóló törvény alapján Jézusnak szegeznek egy reductio-ad-absurdum érvet a test feltámadásáról szóló későbbi tan ellenében. Merthogy az alaphelyzet a hét testvér özvegyéről valóban nagyon groteszk, nyilvánvalóan csúfolódó.

 

Forrás: pexels.com

 

Jézus nem megy bele a szadduceusok kérdésének megalázó logikájába, ettől szabad marad és válasza a szadduceusok alapfeltevését cáfolja: az eljövendő élet ennek az életnek a folytatása. Jézus is használja a Tórát érvelése alátámasztására: Isten az élők Istene Isten úgy tartotta meg az életnek a halott Ábrahámot, Izsákot és Jákobot, hogy feltámasztotta őket. A feltámadás érvét még meg is toldja a halhatatlansággal: „Isten pedig nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.” Jézus érvelése egyébként megfelelt az akkori farizeusi felfogásnak, illetve utat nyit a hitre való folyamatos teológiai reflexiónak is.

A mi szempontunkból érdekes lehet Jézus reakciója a gúnyolódó provokációra. Nem ment bele abba az „utcába”, amibe a kérdés be akarta húzni, felismerte, valójában miről van szó és a saját érvrendszerével válaszolt. Teljesen más reakciója volt, mint amire a kérdezők számítottak. Volt-e már olyan helyzet az életedben, amikor egy nehéz helyzetben másképp reagáltál (pl. nagylelkűbben, megértőbben, nyugodtabban, erőszakmentesebben), mint amit várni lehetett? Mi lett ennek a következménye? Jézus példája miben tud neked segíteni?

Joomla templates by a4joomla