Hevenesi János 1919. szeptember 5-én született Érden.  1937–40 között a zugligeti Manrézában skolasztikus novícius, ezt követően ugyanott retorikát, majd 1940–43 között Kassán filozófiát tanult. 1944-ben Kalocsán magiszter. 1944–48 között Szegeden végezte a teológiát, 1947-ben szentelték pappá. Papi jelmondata Szent Ignác nyomán:„Akarj sokat szolgálni, tiszta szeretetből.” A saját hivatásáról pedig így számolt be:  “Hogy (Isten irgalmából!) jezsuita lehetek és vagyok, nagy ajándék: Jézus társaságában, Jézus társaként, élvezem sok-sok rendtársam Jézus Szívéből sugárzó szeretetét.”

A következő éveket újból a Manrézában töltötte, ahol először a terciát végezte el, majd ugyanott lelkészként és lelkigyakorlat-vezetőként szolgált. A szétszóratás után 1950-ben a pécsi egyházmegyébe került, először Medinán kihelyezett lelkész, majd az állami eltávolítás után, 1952-től Szekszárdon, 1955-től Iváncsán harangozó és pénzbeszedő. 1957 januárjától 1958 júniusáig, azaz az állami engedély visszavonásáig, Szekszárdon volt káplán. 1958-tól Ráckeresztúrra került, mint sekrestyés és pénzbeszedő. 1960-ban a csákvári tüdőszanatóriumban gyógyult, majd 1961-től a pannonhalmi szociális otthonban élt a betegek és öregek lelkigondozójaként. Közben rövid ideig a Szolgálat folyóirat klagenfurti szerkesztőségében dolgozott. 1973-ban tett örök fogadalmat. 1983-tól a leányfalusi Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házban tartott rendszeresen lelkigyakorlatokat. 1986-tól Makkosmárián volt lelkész, 1992-től Leányfalun a lelkigyakorlatos ház igazgatója volt. 1997-től a pesti Jézus Szíve Templomban szolgált kisegítő lelkészként. 2016-tól pedig a Farkas Edit Szeretetotthon lakója volt.