Orgonatörténet dióhéjban

A Jézus Szíve templom 1891. június 5-i megáldásakor csak harmónium szolgálta a liturgiát. Orgona az 1894-es év elején került a templomba Schlauch Lőrinc nagyváradi bíboros-püspök bőkezűségéből, kilencezer forintért. A hangszert az aradi Dangl Antal Fia-cég építette. E műhely – amelyet ekkor  Dangl János (1842–1896) vezetett – díszoklevelekkel elismert üzem volt, többek között a Mátyás-templomba, az Operaházba és a (Régi) Zeneakadémiára készített orgonát.

A jezsuita templomba épített hangszer kétmanuálos, húszregiszteres volt, új típusú pneumatikus csőrendszerrel, úgynevezett membránládával. Az orgonaház tölgyfából készült, a templomot is tervező Kauser József (1848–1919) műépítész terve alapján. A romantikus hangszíngazdagság, amely a XIX. század végi, XX. század eleji orgona-hangzásvilágot jellemezte, kereste az új, hosszú távon is megbízhatóan működő szerkezeti megoldásokat. 1909-ben a Jézus Szíve templom orgonáját is átépítette a temesvári Wegenstein Lipót és Fia-cég. Ekkor a hangszínkészlet is huszonhárom regiszterre bővült. Ez a hangszer új játszóasztallal a Wegenstein-cég egyik mesterműve lett. A  hangszert átvizsgáló Schmidthauer Lajos orgonaművész és Kersch Ferenc esztergomi főszékesegyházi karnagy dicsérték az orgona dinamikai árnyalatait a leheletszerű pianissimótól az erőteljes plenóig, amint az új játékasztal célszerű berendezését is a csoportkapcsolókkal. A hangszer egyenletes  szélellátását villanymotor szolgálta újszerűen.

Az első világháborúban az orgona homlokzati ónsípjai a rekvirálási rendeletnek estek áldozatul. Pótlásul később horganysípokat állítottak a homlokzatba. Az 1950-es évekre időszerűvé vált a hangszer generáljavítása, tisztítása. A munkálatokat Győri József (1891–1972) orgonaépítő végezte 1954 és ’56 között. Egyúttal a szerkezetet is korszerűsítette elektromos átépítéssel, és a sípsorok megváltoztatásával barokkizálni igyekezett a romantikus hangszíneket. A hangterjedelmet is  megbővítette. Új, hárommanuálos játszóasztalt készített, ám az új billentyűsor néma volt, nem tartoztak hozzá hangzó sípok. A valóságos kiépítés három manuálra harminchat regiszterrel 1978 és 1983 között Váradi István orgonaépítő nevéhez fűződik, aki a rózsaablak elé állított be új sípművet. 2010 körül az orgona eredeti szélrendszerét, fúvóit is lecserélték. Az utóbbi többszörös átépítés következtében  az esztétikus orgonaházból kilógó sípok jelenleg eltakarják a rózsaablakot a templom homlokfalán. Az ormótlan játszóasztal sok helyet foglal el a karzaton, az orgona szerkezete és sípműve nagyon kevert, rossz minőségű anyagokból készített pótládák sorakoznak a hangszeren belül, s a hangszer működése nem biztonságos.

 

A fenti rövid összefoglalót a hangszer részletes történetét korabeli források alapján felkutató Hajdók Judit orgonaművész-szakértő készítette.

Joomla templates by a4joomla