A szentmise kezdetén Bíró László felidézte, ötévesen lett az akkor még Szekszárdon működő Hevenesi János kishittanosa, s akik jól ismerik a püspök atyát, tudhatják, hogy az utolsó időkig egykori lelkiatyjánál végezte a szentgyónást. Az olvasmány Mózes ötödik könyvének utolsó verseivel a próféta halálát idézte fel. Amint az igehelyet János atyára gondolva kiválasztó Vértesaljai László SJ szentbeszédében rámutatott, a százhúsz éves próféta „jó vénségben” halt meg, s ugyanez adatott meg az alig fiatalabban, 98 évesen eltávozott János atyának is. A Jézus Szíve templom korábbi igazgatója, aki tíz éven át lakott egy fedél alatt Hevenesi páterrel, az Újszövetség-béli Jánossal állította párhuzamba János atyát, és úgy fogalmazott, „benne csupasszá lett Isten szeretete”. Amiképpen a(z Isten által) szeretett tanítványal, úgy sugározta tovább az Istentől kapott szeretetet János bácsi lelkipásztorként, gyóntatóként, és ebből az isteni szeretetből részesedhettek, akik ismerték és szerették őt.
A képre kattintva galéria nyílik!
„Akarj sokat szolgálni, tiszta szeretetből” – idézte fel P. Vértesaljai a János atya papi jelmondatául választott – és 98 év alatt maradéktalanul beteljesített – ignáci szikrát. János bácsi gyakran mondogatta, sok nagy jezsuitától eltérően nincs neki nagy műve, nem képezték külföldön, és bár sokáig sem működhetett papként, még börtönbe se zárták. Mégis tudott életével maradantót alkotni, szögezte le a szónok, s ha többet nem tehetett, legalább hazaküldte harangozói fizetését, és járt tovább lukas lábbeliben. Beszédének második felében Vértesaljai László SJ János atyához fűződő kedves emlékeit osztotta meg a jelenlévőkkel, köztük azt a feledhetetlen jelenetet, amikor Róna Gábor és János atyákkal kézenfogva cipőt venni mentek az Aréna Plázába. S ahogy a kezdetben kuncogó elárusító hölgyek a vásárlás végére megkönnyezték a gyermeki szeretetet sugárzó két kisöreget, úgy érzékenyülhettek el a templomban összegyűltek a prédikációt záró Dsida Jenő-vers (Te harangozol) sorait hallgatva, mely alatt Vértesaljai atya szavaihoz a Mária utcai templom két harangjának fenséges zúgása csatlakozott.
A szentmisét követően Vízi Elemér tartományfőnök és Horváth Árpád templomigazgató vezetésével kezdetét vette a temetés szertartása. A hamvakat az Úti Boldogasszony Urnatemetőbe a jelen lévő jezsuiták és a hozzátartozók kísérték le, hogy elhelyezzék végső nyughelyükön a jezsuita kolumbáriumban (a hívek kivetítőről követhették az altemplomban zajló eseményeket). S amint életükben, halálukban is egymás mellé helyezte őket a Jóisten Róna Gábor atyával: ahogy a Mária utcai rendházban éppen egy emelettel Gábor atya alatt lakott János bácsi, úgy lett földi maradványainak nyughelye a Gábor atya hamvait őrző fülke alatti urnahely. A szertartás után a hívek is leróhatták kegyeletüket az urnatemetőben, majd a templomkertben szerény halotti torral ért véget a János atya alakjához méltóan derűs gyászünnep.
A képre kattintva galéria nyílik!
Hevenesi János 1919. szeptember 5-én született Érden. 1937–40 között a zugligeti Manrézában skolasztikus novícius, ezt követően ugyanott retorikát, majd 1940–43 között Kassán filozófiát tanult. 1944-ben Kalocsán magiszter. 1944–48 között Szegeden végezte a teológiát, 1947-ben szentelték pappá. A következő éveket újból a Manrézában töltötte, ahol először a terciát végezte el, majd ugyanott lelkészként és lelkigyakorlat-vezetőként szolgált. A szétszóratás után 1950-ben a pécsi egyházmegyébe került, először Medinán kihelyezett lelkész, majd az állami eltávolítás után, 1952-től Szekszárdon, 1955-től Iváncsán harangozó és pénzbeszedő. 1957 januárjától 1958 júniusáig, azaz az állami engedély visszavonásáig, Szekszárdon volt káplán. 1958-tól Ráckeresztúrra került, mint sekrestyés és pénzbeszedő. 1960-ban a csákvári tüdőszanatóriumban gyógyult, majd 1961-től a pannonhalmi szociális otthonban élt a betegek és öregek lelkigondozójaként. Közben rövid ideig a Szolgálat folyóirat klagenfurti szerkesztőségében dolgozott. 1973-ban tett örök fogadalmat. 1983-tól a leányfalusi Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házban tartott rendszeresen lelkigyakorlatokat. 1986-tól Makkosmárián volt lelkész, 1992-től Leányfalun a lelkigyakorlatos ház igazgatója volt. 1997-től a pesti Jézus Szíve-templomban szolgált kisegítő lelkészként. 2016-tól életének 98., szerzetességének 80., papságának 70. évében, 2017. július 25-én bekövetkezett haláláig a Farkas Edit Szeretetotthon lakója volt.
