Kisjézus ott születik meg, ahol tud

Tornya Erika RSCJ evangéliumi elmélkedése Karácsony ünnepére


Hogyan munkál Isten a 21. századi ember karácsonyi készülődésében? Tudjuk-e még egyáltalán, mi az ünnep igazi oka és jelentése? A klasszikus Szent Ignác-i szemlélődés módszerével nemcsak evangéliumi szakaszokat szemlélhetünk, hanem a karácsony jelen realitására is rátekinthetünk. Hátha észreveszünk rejtett, de fontos részleteket, üzeneteket.

Ha kívülről, időrendben tekintjük karácsonyi készülődésünket, először már november környékén láthatunk nagy üzleteket, plázákat, melyekbe csillogó és villódzó, fehér-arany-piros dekoráció kerül. Láthatunk műanyag Mikulásokat, angyalokat, rénszarvasokat. Micsoda kavalkád! December elejétől az üzletek elkezdenek andalító, lágy, csengő zenéket játszani, melyek szövege – ha picit odafigyelünk - mély sóvárgásról, vágyakozásról tesznek tanulságot. Vágy a béke, család, szeretet, egység, tisztaság után. Ezeket a hiányainkat hangosítják ki a bevásárlóközpontok, s groteszk módon ezeket próbáljuk kompenzálni néha esztelen költekezéssel. Megjelennek a fényfüzérek az utcák fáin, a tereken is, az üzletek furcsa holmikat kezdenek el árusítani, mikulás formájú csokikat, csinosan csomagolt szaloncukrokat, nagy dobozokban édes mézeskalácsokat. A terekre vásárok települnek ki, ahol harsány, zsúfolt forgatagban lehet méregdrága kézműves termékeket vásárolni, forralt bort iszogatni. Nem a találkozás terei ezek, hanem a fogyasztásé. Mert ilyenkor felbolydul a város, s a legtöbben ajándékok után futkosnak, vagy a neten rendelnek különféle holmikat.

Ezzel párhuzamosan a templomi közösségek vagy egyes családok élete csöndesebb lesz. Itt is kigyúl a fény, az adventi koszorúk várakozó lángocskája. A kereszténység is kifejezi a vágyát a béke, család, szeretet, egység, tisztaság után. A közösségek rendszerint adakozásba is kezdnek, ilyenkor kiemelten gondoskodnak a szegényekről, kitaszítottakról. A vásári forgatagban keresgélők ugyanezt teszik, karácsonykor szép összefogások, gyűjtések vannak egy-egy fontos karitatív cél érdekében. Megérkeznek a fenyőfák is, melyek friss illatukkal belengik az ünnepet. Persze mindig fellobban a vita arról is, hogy az élő vagy a műanyag fenyő védi jobban közös otthonunk, a Föld jövőjét. December közepétől a várakozás fokozódik, a háziasszonyok elkezdenek készülődni az ünnepet kísérő családi találkozóra, gyakran éjszakába nyúlóan folyik a sütés-főzés-takarítás. Persze mindez az iskolai és munkahelyi karácsonyi ünnepségek mellett, ahol mindenkinek a legjobb formáját kell mutatnia. Mindenki fontosnak érzi a karácsonyt, s készül a maga módján. Egyfajta nagy családi születésnapra, a szeretet ünnepére készülünk. A felfokozott várakozásban mindenki arra vágyik, hogy feszültség nélkül, békében teljen el a szeretet ünnepe.

Aztán elérkezik szenteste. Néhányan magányosan – esetleg a hideg utcán – töltik ezt az estét is, ilyenkor talán még jobban sajog a magány, a szegénység sebe. De aki tud, a családja körében ünnepel, ajándékoz, talán találkozik, beszélget is. Vannak, akik valóban a megszülető Kisjézust ünneplik, imában, szeretetben. Sokan –hitből vagy nosztalgiából – elmennek a tömött templomba, hogy részt vegyenek az éjféli szentmise varázslatában is. Ez a jelen valóságunk karácsony idején. De keressük meg benne a saját helyünket, hozzáállásunkat!

Van, akit annyira „fáraszt” ez a fajta készülődés, hogy „kapitulál”, vagy sehogyan nem ünnepli meg karácsonyt, vagy hagyja, hogy megtörténjenek vele a családi tradíciók, különösebb belső érintődés nélkül. Sok keresztény család egyfajta „ellenkulturális” készülődést végez, megpróbálja teljesen kizárni a külvilágból érkező giccset, minden hajnalban rorátéra megy, csak kézzel készít ajándékot természetes alapanyagokból – de előfordulhat, hogy közben mélységesen megveti azokat az embertársait, akik nem így tesznek.

De talán úgy is lehet a jelen karácsonyi szokásainkra tekinteni, hogy a Kisjézus ott születik meg, ahol tud: a giccses, hazug plázában, a harsány karácsonyi vásárban, a céges karácsony alkoholszagú hajnalában is. Sokarcú valóságunk több bejáratot kínálhat a misztériumba, a titokba: mindenki ott léphet be, ahol tud. A negédes plasztik karácsonyban is ugyanaz a Kisjézus születik meg, mint a szegényes betlehemi jászolban. Ő ad választ az emberiség alapvető vágyaira. Hiszen mindenki a béke, család, szeretet, egység, tisztaság után vágyakozik. A karácsonyi giccs is kapu lehet a megtestesülő Isten számára. A döntő kérdés nem az, hogy hová születik Jézus, hanem, hogy megmaradunk-e a giccses külsőségekben, a licitáló, magamutogató anyagiasságban, vagy eljutunk-e saját vágyainkhoz, hogy meghalljuk a meghittség, intimitás, bensőségesség csöndjében a remény válaszát? Hiszen a megtestesüléssel Isten a valóságunkba érkezik, oda hozza a megváltó, felszabadító fényt és a reményt. Ha ezt meghalljuk - megtapasztaljuk, követni is fogjuk!


Tornya Erika RSCJ

Joomla templates by a4joomla