Aktuális heti hirdetéseink ezen a linken találhatók meg!

Mindenszentek ünnepére – Tornya Erika RSCJ ünnepi elmélkedése

A közelmúltban egy csoport fiatal meghívott imádságos összejövetelükre beszélgetni. A téma ez az ünnep volt, Mindenszentek. Megkérdeztem tőlük, ismernek-e valakit, aki szerintük egy kicsit szent. Eléggé zavarba jöttek a kérdéstől, először nem is nagyon tudtak ezzel mit kezdeni. Volt, aki nevetett és azt válaszolta, hogy ő csak „normális” embereket ismer. Aztán egy lány megszólalt: „Azt hiszem, én ismerek egy embert, aki kicsit szent. A szomszédom, aki veseelégtelenségben szenved, rendszeresen be kell járnia a kórházba dialízisre. Ennek ellenére mindig kedves és jókedvű. Másvalaki egy édesanyáról beszélt, aki két műszak munka után még tanul a gyermekeivel és ápolja idős szüleit. Aztán a csoport lassan elkezdett olyan emberekről mesélni, akik lehet, hogy kicsit szentek, mert feláldozzák az idejüket másokért, mindig meg lehet őket szólítani, segítőkészek, türelmesek, vagy éppen visszaadják az emberi méltóságunkat. Igen, végülis az ifjúsági csoport fel tudta rajzolni a köztünk élő, „kicsit szent” emberek profilját. Ők élik a hétköznapi életüket, de Istenről tesznek tanulságot irgalmukkal, szeretetükkel.

A katolikus egyház az év szinte minden napján megemlékezik egy-egy nagy szentről, akit különösen is tisztelünk valamilyen képessége vagy tulajdonsága, vagy éppen kiemelkedő tette, életútja miatt. November 1-jén pedig egy napon ünnepeljük az összes szentet, vagyis valamennyi megdicsőült lelket, akikről sokaságuk miatt a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg. Rájuk úgy is gondolhatunk, mint a „kicsit szent” ismerőseinkre. Ők azok, akik talán rejtetten, csöndben, nagyon hétköznapi módon élték azt, amiről Jézus beszélt a Boldogmondásokban: boldogok, akik lélekben szegények, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, a tisztaszívűek, az irgalmasok, a békét hozók. Jézus azt mondta nekik: „Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok nagy lesz a mennyekben”.

Ezekre az emberekre emlékezünk ma, akik nem vittek végbe nagy tetteket, hanem hűségesek voltak a hétköznapiban, a rejtekben, akik „egy kicsit” voltak szentek. Az ő példájuk arra emlékeztet bennünket, hogy a keresztségben mi is ugyanezt a küldetést kaptuk, hogy szentté váljunk. Sokan megijednek attól, hogy túl nagy feladat a számukra, hogy szentek legyenek. Ha a híres, nagy szentekre gondolunk és a saját életünkre tekintünk, talán bénító lehet a nagy különbség, hiszen mi nem teszünk nagy csodákat, nem tudjuk befolyásolni a világ menetét. De ha a mai napon ünnepelt „mindenszentekre”, a „kicsit szentekre” gondolunk, hozzájuk már könnyebben tudunk kapcsolódni. A mai világunknak olyan emberekre van szüksége, akik a hétköznapiságban, a kis tettekben hoznak fényt, a béke, az egység, az igazságosság kovácsai. Minden megkeresztelt ember képes arra, hogy szentté váljon ott, ahol él, ahová született. Ezt hogyan érhetjük el? És ennek megvan a nagyon egyszerű módszere: minden nap egy lehetőség az újrakezdésre vagy arra, hogy egy kicsit tovább haladjunk a kis dolgokban úgy, hogy nem veszítjük el a szemünk elől a célt, az örök életet és abban Isten szerető jelenlétét. Ebben segít nekünk a mai ünnep.