Aktuális heti hirdetéseink ide kattintva találhatók meg!

A hálás szamaritánus

Tornya Erika RSCJ evangéliumi elmélkedése az évközi 28. vasárnapra

Történt pedig, hogy miközben Jeruzsálem felé tartott, átment Szamarián és Galileán. Amikor beért az egyik faluba, szembejött vele tíz leprás férfi. Távolabb megálltak, és hangosan kiáltoztak: ,,Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!’’ Amikor meglátta őket, azt mondta: ,,Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!’’ [Lev 13,49]. Történt pedig, hogy amíg mentek, megtisztultak. Az egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, hangosan magasztalta Istent, és lábai előtt arcra borulva hálát adott neki; s ez szamariai volt. Jézus megkérdezte tőle: ,,Nem tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van? Nem volt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?’’ Aztán így szólt hozzá: ,,Kelj föl és menj; a hited meggyógyított téged.’’ Lk 17,11-19

Ha ezt a mai evangéliumi szöveget közelebbről szemügyre vesszük, észrevehetjük, hogy itt is egy szamaritánus áll a középpontban, éppúgy, mint az irgalmas szamaritánus történetében. A meggyógyított tíz leprásból csak egy tér vissza Jézushoz hálát adni, s ez az egy, a szamaritánus. A hálás szamaritánus.

Jézus korában a zsidók nem érintkeztek a szamaritánusokkal. Ennek az volt az oka, hogy a szamaritánusok egy kevert lakosságú nép volt, s bár a hitük közel állt a zsidók hitéhez, de a bálványimádástól nem tudtak teljesen elszakadni. A zsidó farizeusok előírták a népnek, hogy a szamaritánusoknak sem egy darab kenyeret, sem vizet nem szabad adni, azok pedig a Galileából Jeruzsálembe és onnan haza tartó zsidó zarándokokat nem fogadták be. A társadalomból kitaszított leprások között a szamaritánus volt a legjobban marginalizálva, rajta kettős pecsét volt: egyszerre volt leprás és szamaritánus. Jézus mégis meggyógyította.

A meggyógyított kilenc ember, akik nem térnek vissza Jézushoz, pontosan azt teszi, amit Jézus meghagyott: elmennek a papokhoz, hogy tisztaságukat azok „hivatalosan” is megerősítsék, így gyógyultként visszafogadja őket a közösség. A szamaritánus viszont nem ragaszkodik ehhez. Egyrészt talán azért, mert gyógyultként is társadalmilag kitaszított marad. Másrészt gyógyulásában felismeri Isten megmentő, szabadító erejét, ami nagyobb, ami teljesen más, mint a „tiszta” és a „tisztátalan” szűkös kategóriái közötti különbségtétel. A szamariai gyógyult leprás dicsőíti Istent, képes hálát adni. Hite megmenti őt. A szamaritánus új perspektívát kapott, Jézusban találkozott a gyógyító, élő Istennel, akit felismert, hálát adott neki, s ez megváltoztatta egész életét.