Történt pedig, hogy amikor közeledtek felvételének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt, akik el is indultak, és a szamaritánusok egyik helységébe érkeztek, hogy szállást készítsenek neki. Azok azonban nem fogadták be, mert Jeruzsálembe szándékozott menni. Ennek láttára tanítványai, Jakab és János ezt mondták: ,,Uram! Akarod-e, hogy kérjük, szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket?’’ De ő hozzájuk fordulva megfeddte őket, és elmentek egy másik faluba. Amint mentek az úton, valaki azt mondta neki: ,,Követlek téged, bárhová mész!’’ Jézus azt felelte neki: ,,A rókáknak odujuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.’’ Egy másiknak ezt mondta: ,,Kövess engem!’’ Az így felelt: ,,Uram! Engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat!’’ Jézus ezt válaszolta neki: ,,Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat; te pedig menj, hirdesd az Isten országát!’’ Egy másik is szólt neki: ,,Uram! követlek; de engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek házam népétől!’’ Jézus azt felelte neki: ,,Aki kezét az ekére teszi és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.’’ Lk 9,51-62)
Ebben a történetben Jézus úton van. Lukács evangelista úti beszámolója megnyerő képet fest Jézusról, aki nemcsak szóval, hanem tettel is tanít. A keresztény élet alapvető hozzáállásainak egy részét mutatja meg Jézus, azt, hogy konkrétan mit jelent Jézus követése, milyen követelményeket állít ez elénk. A szamaritánusok nem voltak barátságosak a zsidókkal, nem vették jó szívvel, amikor a zsidók az ő vidékükön keresztül haladva mentek a szent városba, Jeruzsálembe. Itt Jézus tettekkel is bemutatja, mit jelent a gyakorlatban, hogy nem állunk bosszút az ellenségeinken. Jézus találkozását a három „érdeklődővel” esetleg provokatívnak érezhetjük, Jézus komoly kihívást ad itt. Ez az irodalmi műfaj, amivel ezek a történetek le vannak jegyezve a hiperbola, a túlzás. A cél, hogy kizökkenjenek az olvasók vagy a hallgatók a megszokott világértelmezésükből, hogy egy teljesen új nézőpontból tekintsenek rá a saját életükre – a tanítványság nézőpontjából. Az apját eltemetni szándékozó férfinek adott válasz (,,Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat; te pedig menj, hirdesd az Isten országát!’’) olyan sikeresen kérdőjelezi meg az erkölcsi felfogásunkat, hogy a mai napig végtelen viták zajlanak az értelmezéséről. Nincs is kikristályosodott teológiai magyarázat erre, abban mindenesetre megállapodhatunk, hogy annyit megérthetünk ebből, hogy Isten országának útjai nem feltétlenül hozhatók harmóniába a mi emberi megértésünkkel, belátásunkkal.